Ez a három levél, ha minden igaz japánul is fent volt az albumon, mindenesetre én franciául hallottam, és égen-földön kerestem mire meglett angolul. Beértem volna a japánnal is, de szerintem az lehetetlen küldetés lett volna...

#1

Ez a történet régen a születésed előtt történt...
Ez az igazi múltad, elhagyva a rég elfeledett emlékeid szakadékában.
A nevem Lillie Charlotte.
Annyi ártatlanság, és érzékenység amit ez a liliom nem adott egymagában.
Ennek a virágnak az élete múlandó.
A sorsom elhatároztatott a nevemmel.
A sorsommal szembeni ellenállás nélkül életem.
De csak egyszer, megpróbáltam szembeszállni a sorsommal. Szerettem őt.
A hullámos szőke haját, az elegáns ajkait, a hangját ami oly lágyan énekelt.
Egy szempillantás alatt, a szemeim rajongtak érte, tudtomon kívül.
Az első alkalom volt, hogy megtudtam milyen boldogság szeretni valakit.
De azok a vidám pillanatok nem tartottak túl sokáig..
Egy nap, megláttam ironikus sorsom igazát.
Kegyetlenül, minél jobban szerettem őt, annál jobban romlott az egészségem.
Tisztán éreztem, hogy a létezésem lángja lassacskán kihuny.
Még ezt a valóságot ismervén is, képtelen voltam megszűntetni iránta érzett szerelmem.
Soha többé nem féltem.
Az iránta érzett visszavonhatatlan szerelmem volt számomra minden.
És hogy ezt az érzést örökké a testemben tartsam,
Haladtam a tó felé.
Ezt az utolsó erőfeszítést téve testemmel, ami dermesztő volt a félhomályban,
Lépésről lépésre haladtam.
Mennyire volt távol?
A szemeim előtt, egy tó titokzatos megvilágítással, jó indulattal tárult elém.
Ez a mennyei gyönyörűség egy pillanatra rémülettel állított meg.
Megtettem az első rossz lépésem a vízben, majd újra hasítottam a tavat.
Testem fájdalomba borult.
Mikor éreztem, hogy a vég megközelít, a szemeim tükröződtek egy hihetetlen képen.
Ő volt az.
Ennek az átmenetnek a kellős közepében, minden állítás szerint úgy tűnt, hogy a karjaiban voltam.
Azt hittem, soha többé nem látom őt. De ott volt, a szemeim előtt.
A karjaiban, legalább megbizonyosodhattam arról, hogy viszontszeretett. És eljött a pillanat mikor boldogság és fájdalom mardosta a szívemet.
Végül egy részem volt. Azt akartam, minden úgy maradjon meg, hogy ő elviszi magával...
Ez a vágy ami most először kapott szárnyakra bennem, elárult lett a testem által, ami a végénél érkezett meg hozzá.
A lelkiismeretem, ami lehordja önmagát, tényleg akartam azt a férfit a végzetemben.
A végzetem, Lillie, a liliom neve

#2

Újra a karjaiban, többé nem érzek semmit.
Sem a tó jeges vizét, sem karjai gyengédségét.
Csak a szavait (?) számomra, azt mondván "Túlságosan szeretlek" lágysággal és szomorúsággal visszhangozva.
Mindezek után, egyetemben a már erős szerelemmel, a sors ismét nagyon erős volt.
Íly módon voltam szeretve...
Ő is...
Olyan erős szerelme volt, hogy úgy tűnt, a nagyon hasonló sorsa megváltozhat. (?)
Ez egy nagyon gyengéd szerelem volt.
Egy szerelem ami ártatlanságot és erőt adott nekem.
Az ártatlansága néha zavart.
Mikor boldog és jókedvű volt, azt mondta volna gúnyos hanggal, "Bonjour, HONEY!"
Kicsit rossz humora volt,és nyugtalanított, nem nagyon tudtam, hogyan válaszoljak.*
De úgy ahogy volt, megörvendeztetett.
Az elegáns öntudatosságával, [olvashatatlan].
Nos, egy máskori érzés.

#3

A nevem Lillie Charlotte.
Én vagyok a múltad.
Most [elhagyva a rég elfeledett emlékeid szakadékában]* vagyok.
Talán az emberek úgy gondolnak a szerelmünkre, hogy nem egy boldogsággal teli szerelem volt.
Igaz, hogy nem volt sok időnk elmélyíteni a szerelmünket.
De az utolsó pillanatunk, a tó fenekén, megengedték nekünk, hogy megerősítsük az érzéseinket.
[olvashatatlan]
És a határozott szerelmünk, hosszú idő után megnyitotta az ajtót egy új sorsnak.
Az elválasztottság korszakának vége lett.
A [olvashatatlan] Föld most egy reménysugár által van megvilágítva, ami életet fog adni a románc virágainak.
A kék madár hozza majd a gondolataim.
A szerelmünk reménytelen volt.De remélem hogy az [olvashatatlan] realizált, a sorsod személyével való újratalálkozással.

* eredetileg ide is az volt írva, hogy olvashatatlan, mert aki angolra fordította, nem tudta kivenni, de a levél ezen része visszautal az 1.levél elejére