Ha egy kis fehéret keversz a sápadt tájba,
Egy rég írott mesekönyv lapján leszünk.

A toll amit könyvjelzőként a könyvben hagytam még mindig
Őrzi az emlékét a párnak, úgy ahogy aznap voltak.

Egy helyen amit senki sem ismer, egy erdőben ahová napfény szűrődik be, folytattam az írást
A második felvonás amit elrejtettem...

A fényben, egyetlen pillangó csábítja ki a szelet.
Elkapom a szárnyat ami egy lyukba sodródik le.

Mondd, menjünk vissza a városba ahol születtünk. Repüljünk egy kék madáron.
Mondd, menjünk vissza a helyre, ahol születtünk. Váljunk kék madárrá.

A mesében, az álom belsejében, fehér virágok nyílnak.

Kinyitom a lakatot amelyik elzárt téged, aki az idő záporával vagy átitatva.
Kiviszlek az égig, ami összeköttetésben áll azzal a hellyel, ahol ő van.

Mondd, menjünk vissza a városba ahol születtünk. Repüljünk egy kék madáron.
Mondd, menjünk vissza a helyre, ahol születtünk. Váljunk kék madárrá.