Ez a fiatalember, akit Lillie szeretett, Jérémie, komolyan szerelmes volt egy másik nőbe. Viszont, ezek az érzések egyoldalúak voltak.

Ennek ellenére, nem süllyedt kétségbeesésbe, mert egy bizonyos ember által volt támogatva. Az a személy Lillie volt, az egyetlen aki meleg tekintetével nézett Jérémie-re.

Csak annyi, hogy kicsit lassú volt ahhoz, hogy ezt észrevegye. Mikor megértette, Lillie hogy érzett iránta, már túl késő volt - Lillie már eltűnt a látómezejéből. És ez volt a módja, ahogyan hordozták a csalódottság és kétségbeesés terhét magukon.

Jérémie és Lillie véletlen találkozása a sors egy kegyetlen játéka volt. Habár, Jérémie nem tervezett belekeveredni ebbe. Üldözte Lillie-t, ösztönösen. Nyoma sem volt. Amire hagyatkozott, az a hatodik érzéke volt, ami érzékelte az erős érzelmek mozgását, és a szélre, ami Lillie illatát hordozta..... Más szavakkal, akármilyen jelét üldözőbe vette.

"Miért nem vettem észre?" suttogta. Jérémie úgy nézett ki, mint akit szétvet a megbánás.

Hogyan nézne most Lillie magára...? Miért nem tudott őszinte lenni az érzéseivel kapcsolatban? Nem azért volt, mert oly rövid ideig voltak együtt, hogy nem vette észre. Ennek ellenére, miért nézett ki érzéketlennek ezzel kapcsolatban...?

Az irritáció érzése szíve köré zárta magát, és úgy tűnt mintha sírni akarna. Ha nem siet, akkornagyjábóla második találkozásukat is lekési. Ha a szélirány változott, Lillie illata és minden nyoma eltűnt. Sietnie kell!

Minél inkább vágyakozott Lillie után, annál ködösebbé váltak a nyomai. A múló, mosolygó képe, amit Jérémie őrzött róla, egy olyan emberré vált, aki nem bírja az egyedüllétet.

"Lillie...... Lillie Charlotte!"

Az "Érzések Hírnöké"-nek segítségével, Jérémie keserű sikolya dacolt a szél irányával, és átszelte kettejük közt a távolságot mielőtt elérte volna Lillie-t. Lillie, viszont, azt gondolta, hogy egyszerűen csak hall dolgokat. És mivel meg volt győződve erről, tovább ment.

Lillie- nek is sietni kellett. Meglehetősen lassan ment, annak ellenére is, hogy az alkonyat tisztán haladt előre. Ha egyszer a nap teljesen lement az erdő mélyén eltemetett óriási fákra, akkor az esélyei, hogy elveszti az utat, meglehetősen magassá válnak.