A nyugodt napok
végét jelző könnycseppek
Egy lány arcát súrolták
És a színpadra estek

Igen, az a hely fehér volt
Rácsok közt
A lány madárrá válik

A törött tükör madárkalitkájából
A lány visszhangzó hangja
Olyan szép
Olyan kedves
Szomorú dallá válik

Csak a felszínen tükröződve
Kiszakította darabját,
Visszatartott szavakba olvadt,
Szívébe* dobta

Igen, az a hely fehér volt
Rácsok közt
A lány madárrá válik

A törött tükör madárkalitkájából
A lány visszhangzó hangja
Olyan szép
Olyan kedves
Szomorú dallá válik

A madárkalitka belsejéhez kötve
A lány megállított szerelméhez még mindig viselve a kulcsot
Érintését bocsánat nélkül hagyva

Eltűnik, folyik, megsemmisül
Az évszak végén
Még mindig sírsz
Hátrahagyott virág

A törött tükör madárkalitkájából
A lány visszhangzó hangja
Olyan szép
Olyan kedves
Szomorú dallá válik

*szó szerint mellkast jelent, de "szív"-ként használják leginkább, így annak fordítottam, de hogy őszinte legyek, itt számomra ez a pár sor nem nagyon nyert értelmet. Ahogyan néhány dolgot lehetetlen magyarul kifejezni....